Moon 2.rész~

~ Futok,de mielől? Nem tudom. Valami kerget. Futok,és összeesek. Valami ág a hibás. Feltápászkodom,és futok tovább,majd egy házhoz érek,ahol a zene szól,úgy,mint még sehol máshol. A tömegben elvegyülve táncolok,és ….~

- Hogy szakadna rá a csillagos ég! –mérgelődök,mert leestem az ágyról.
- Te! Tudjam ám,kivel beszélsz! –dobantott a lábával a nővérem.
- Ööö…izéé…bocsi! –vágtam be a cicaszemeket,hátha sikerül,de nem.
A takarót visszatettem az ágyra,és lementem a vendéglőbe. Csak én voltam. Macskává változtam,és a pultra ugrottam. Ragadt a pult a sok piától,és mancsomat nyalogattam,mert gyűlölöm,ha piszkos vagyok.
- Sicc lefelé! –csapott valaki seggemre.
- Tudjam ám kit ütsz meg! –nyávogtam.
- Mi a szösz…? –lepődött meg egy srác,akinek fekete szemei ragyogtak.
- Vagyis izé…miau! –nyávogtam,és nekiálltam dörgölőzni lábához.
Megrázta a fiú a fejét,és elkezdett simogatni. Érintése puha volt,és beleremegtem. Doromboltam,és ezzel megnyugtattam az idegeit.
- Biztos este sokat ittam…-motyogott és engem felvett.
Nekiálltam kapálózni,mint egy idióta,de nem változhattam emberré,mert tuti szívbajt kapott volna. Fejével egy magasságba volt az én pici fejem,és szemeibe bámultam.
- Mintha tegnap láttam volna ezt a szempárt. –nézett macskaszemeimbe.
Szívem eszeveszettül kezdett el verni. Ha lebukom,engem SoYun és Haru kinyír. Megkarmoltam a kezét,és ezzel eldobott engem. Gyorsan az asztal alá bújtam,és fújtattam.
- Nyugi…-hátrált,és kiment.
Utána néztem,és az székre ugrottam,onnan az asztalra,ahonnan az ablakkal egy magasságba voltam és láttam,ahogy egy fehér lóra felül,és elvágtat. Ott volt vele az az inges srác is. Fejem oldalra döntöttem,és csak bámultam Őket. Az inges srác az volt az,akit Haru stílőrt.
- Na mizu van húgica? –jött le a lépcsőn Haru.
- Semmi. –változtam emberré,és az asztalon ültem.
- Mi ez a pofavágás? –nézett rám azzal a mindent tudó fejével.
- Semmi… -mondtam egyhangúan,és a fogadó elé mentem.
A fogadó előtt volt egy kis pad. Arra letettem a seggem,és a szememre húztam a kalapom,és a tőrrel játszottam a kezembe.
- Mi a bajod? –ült le mellém a nővérem.
- Semmi…-fordultam el tőle.
- Miért hazudsz? Na köhögd ki szépen! –csapott combomra.
- Az a fiú jár a fejembe! Pedig én gyűlölöm az embereket! –érthetetlenkedtem.
- Nézd Moon…az érzelmek furcsa dolgokra képesek! Majd lesz valakit,de az majd később. Még fiatal vagy!
- 16 neked fiatal? –vontam fel egyik szemöldököm.
- Igen. Még kis porba fingó vagy,tehát ráérsz még pasizni! –veregette meg a vállam Unnie,és kijött SoYun.
- Hé csajok! –mind a ketten felkaptuk fejünket Haru-val – Este lesz valami város vígadalom.
- Akkor én alszok! –kezdtem el horkolni.
- Mormota! –csapott a fejemre SoYun.
- Hé! –ugrott fel a hangom 2 oktávval.
- Muszáj volt! –ült ki gonosz mosoly az arcán.
- Elmenjünk? –nézett bambán Haru.
- Picit vegyüljünk el,és majd után gyilkolhatunk! –mosolygott gonoszan SoYun.
- Támogatom az ötletet,de nem kéne picit megkínozni valakit? –csillantak fel szemeim.
- Te kis morbid! –kuncogott Haru.
- Hát de na…olyan jó mikor az ember szemébe a könyörgés ott csillog,és beeteted,hogy életben hagyod,de mégsem! –folyt a nyálam a szám szélén és SoYun csak a fejét csóválta.
- Bolond vagy Te lány! –grimaszolt,és felült a lovára.
- Hová mész? –töröltem le számat a két szó között.
- Picit körülnézni. –válaszolta félvállról.
- Mehetek? –néztem rá.
- Gyere! –mosolyodott el.
- Te maradsz? –néztem vissza Haru-ra.
- Dehogy! –emelte fel hangját Haru,és a lován termett.
Elvágtattunk a városból,de estére visszamegyünk a kis mulatságra,meg amúgy is. Hangos kis város,épp ideje elhallgattatni. A lovainkat egy nagy fa mellett kikötöttük,és mi picit pihentünk. Én a hason fekve a fűvel szórakoztam,míg SoYun csak olvasott valami könyvet. Haru meg csak a részeg hapik által elhagyott üres üvegeket tette fel egy kidőlt fa törzsére és azokat lődözte le.
- Még egyszer el mered sütni azt a nyamvadt pisztolyt,én esküszöm,hogy a seggedbe dugom! –mérgelődött SoYun,és Haru eltette a fegyvert.
- Unnie! –fordultam hátamra

,és egy pitypangot szorongattam.
- Már megint mibajod? –térdelt le Haru.
- Semmi,csak kérdezni akarok valamit,de ha nem hát nem! –változtam kismadárrá és SoYun vállára ültem.
- Néha azért illene megölelned is! –kuncogott SoYun.
- De… -esett ba Unnie arca,és megforgatta a szemeit,majd leült SoYun mellé. – Na mondd! –nézett rám Haru.
Átrepültem az Ő felhúzott térdeire,és SoYun letette a könyvet.
- Azt akartam kérdezni,hogy tudod,hogy szeretlek? –csipogtam picit a végére.
- Tudom te bolond! –fogott meg,és pici tollaimat simogatta. – Én is szeretlek! Bár néha megöltelek volna,mikor ezervoltos beszólásaidat benyomod,de szeretlek! –mosolygott,és SoYun csak fejét csóválta.
Emberré változtam,és adtam egy puszit Haru arcára,majd a domb tetéjre ültem.
- Mennek a bocik! –mutogattam az apró kis foltokra.
- Hé! Az ott nem a tegnapi kiszemelted? –állt mellém SoYun,és Haru-ra mosolygott.
- Na ne! Ez követ,vagy mi? –esett le Haru álla.
- Lehet csak a szíve vezérli! –néztem fel Haru-ra mire fejbevágott – Fulladj meg! –öltöttem ki rá nyelvem,és behúztam a fejem,mert tudtam,hogy megint meg fog ütni.
- Az meg ott a Tied! –mutatott a fehér lovas fiúra.
- Álmodban! Előbb tekerem ki a nyakát! –vigyorogtam,és SoYun leült mellém,és a fűt tépkedte.
- Néha jó lenne picit beszívni nem? –fordultam Yun felé.
- Te tényleg gyagyás vagy! –Haru erre csak helyeslően bólogatott,és visszaindultunk a városba.
Mire visszaértünk a nap épp akkor ment le. Utolsó sugaraival még narancsra festette az égboltot. Mi a város szélén megálltunk,és csatlakoztunk a tömeghez. Minden férfi kezében egy korsó sör volt,vagy épp egy üveg pálinka. A nők és kislányok szoknyába táncoltak és az idős öregemberek,csak nézték a felvonulást. Mi lóháton követtük őket,mikor a szemem sarkából észrevettem Őt…