Moon 8.rész~

Mikor elszakadtunk egymástól JungKook-al a pulthoz mentem és követett.
- Én állom! -mondta határozottan.
- Persze!
- Tényleg?
- Elvágom a torkod! A felét én fizetem! -tettem le a pultra a pénzt,és ittam.
Elég rendesen megbódította a fejünket a pia,de nem zavartattuk magunkat. Feltántorogtunk a szobába,de hogy hogyan,azt nem tudom,de sikerült. A lépcső igaz,nagy kihívásnak minősült,de megmásztuk a Mount Everest-t,sikeresen,és a szobába úgy támolyogtunk be. Egymás lábait kerülgettük,nehogy elessünk,s Ő bedőlt az ágyba,én pedig rá. Csak pihentem mellkasán,s hallottam szívének egyenletlen verését. Pár perc elteltével lecsukódtak a szemeim,és elaludtam...

Reggel arra keltem,hogy a Nap kiégeti a retinám,de még látok. Felemelkedtem JungKook mellkasáról és égtelen fejfájás vette át rajtam az uralmat. Letámolyogtam a lépcsőn,és senki nincs lent a pultnál. Nyújtózkodtam,és kimentem Galaxy-hoz. Megsimogattam,majd megetettem,s visszamentem a fogadóba.
- Mi járatban? -jött oda egy srác.
- Bukottakkal minek beszéljek? -ültem le a székre,s feldobtam a lábaim.
- SoYun...-mondta ki annak a lánynak a nevét,akiért ölni tudok.
- Ha bántani mered kinyírlak,és feldarabollak! -húztam fejemre a kalapom.
- Akkor viszont segítesz nekem! -ült fel az asztalra.
- Miben kéne?-engedtem ki a macska karmaim,és levettem a kalapom,majd a hajamba túrtam.
- SoYun szívét el akarom nyerni! -mondta hót komolysággal az arcán,és én jót röhögtem rajta.
- Hát ez jó poén volt! -kuncogtam még mindig.
- Komolyan mondtam. -nézett rám.
- De miért segítenék? Csak jó okot mondj! -játszottam a karmaimmal.
- Nem bántom a nővéred!
Erre felpattantam,és azonnal nyakának ugrottam. Erősen szorítottam a kezemmel,és szemeivel gonosz tekintet vetett rám. Tudja jól,hogy a nővéremért ölök,és ha bántani meri,én kicsinálom.
- Akkor ezt annak vehetem,hogy segítesz?
- Egy feltétellel!
- És mi az? -nézett rám.
- Sem SoYun-hoz sem Haru-hoz nem nyúlsz,mert én megöllek!
- Nem félek tőled! -mosolygott,és kígyóvá változtam.
- Bisztosz? -tágult ki pupillám és odakaptam nyakához,de eldobott magától.
- Az alakváltók,mind gonoszak! -lihegett,mert nagyon félt. Csodálom,hogy be nem szart.
- Nyem igaz! -lefegyeltem a tejet,macskaként.
- De igen. Akkor segítesz SoYun szívét elnyerni?
- Meglátom! -nyalogattam tappancsomat.
- Kérlek! -nézett rám nagy cicaszemekkel.
- Majd,meglátom! -nyalogattam a tappancsaimat,és a fülemet is.
Aranyos pici cica vagyok,és rám ilyenkor nem lehet haragudni. A Bukott csak nézett engem,és elmerült a gondolataiban.
- Nos! -ugrottam le a pultról miután szép tiszta lettem. - SoYun nehéz csaj,így lassan fogod elnyerni a szívét. -változtam farkassá.
- Miért váltogatod az alakod? Nem vagy elég nagy állat?
- Nem! -trombitáltam fülébe elefántként.
- Bocsi,de szükségem van a hallásomra.
- Tudom. -változtam pávává,és előkelően jártam körbe a Bukott angyalt.
- Mi az első lépés? -nézett rám.
- Az,hogy veszel neki egy misztikus könyvet! -változtam emberré.
- Miért?
- Akarod,hogy segítsek?
- Igen.
- Akkor csak én kérdezek,te kussolsz!
- Oké.
- Nos,ha lehet legyen valami kalandos,és egyben rejtelymes! -adtam neki infókat.
- Ennyi?
- Egyenlőre igen,majd ha lesz valami,még szólok. -mentem fel a szobámba,és JungKook ébredezett.
- Jó reggelt! -pislogott rám.
- Jó reggel hétalvó!
- Mennyi az idő?
- Csak 8 óra,pihenj! -döntöttem vissza az ágyra,és fölé másztam.
- Hm...remélem sose mászol le rólam. -simított végig hátamon.
- Azt ki kell érdemelni. -martam gyengéden nyakába.
- Ki fogom,csak idő kell! -mosolygott.
A mai napot vele töltöttem volna,ha Haru-nak ki nem pattanik az agyából az isteni szikra,hogy raboljuk ki a szomszéd falu bankját. Azt hittem lelövöm Haru-t,de SoYun elvette a fegyverem. Egész nap a terven agyaltam,és lerajzolgattam,mit hogyan kellene.
- Hogy állsz? -jött be a szobámba Haru.
- Közöd? -fel sem néztem rá.
- Lerúgjalak?
- Felőlem! -vontam vállat.
- Nem pofázol vissza,értve vagyok?
- Nem.
- Gyagyás bolhafészek.
- Az apád farka az!
- Kinyílt a szád. Majd valamivel bedugjuk!
- Kook jó lesz. -mondtam,és a tervet sikeresen megcsináltam.
- Te bolond vagy.
- Tudom. -sóhajottam.
- Hat rád egy ember érzelme?
- Ezek szerint... -húztam a szám.
- Na mizu? -jött be SoYun is.
- Ez bazdmeg szerelmes! -mutatott rám a nővérem.
- Szerelmes neked a szomszéd néni térde kalácsa az! -puffogtam.
- Heh! Így nem értek semmit! -dobbantott SoYun.
- Nos az van,hogy Moon-ra hat egy ember érzelme! -emelte fel büszkén a fejét Haru.
- És? Baj,hogy érzek? -néztem rá és fejbecsaptam.
- Nem,nem baj,de a saját fajtádból kéne! -oktatott ki SoYun.
- ÉN VAGYOK AZ UTOLSÓ ALAKVÁLTÓ! -akadtam ki.
- És? Megharapsz valakit,és már lesz egy párod! -mosolygott Haru.
- De nem harapom meg JungKook-t. Nem lenne szívem. -hajtottam le a fejem.
Unnie-éknak odaadtam a tervrajzot,és én kimentem a fogadóból. Galaxy-val kimentünk a rétre. Leültem a fűre,és Galaxy a fejével löködött. Adtam neki kockacukrot,és elfeküdtem. A füvet tépkedtem,majd a pilláim lecsukódtak,és bealudtam a semmi közepén egyedül a természet lágy ölében.

Haru: 7. rész~

Mikor MoonHee elrángatott Jimin mellől azt hittem felrobbanok olyan ideg kapott el. Tőrömet elővéve elképzeltem hogy ágyéktól gigáig felvágom. De a szeme villanása eszembejuttatta hogy szeretem a kishúgomat. Vissza mentem Jiminhez és a tőrt eltettem.
-Na én mentem!-morogtam s elmentem mellette. A düh remegtetni kezdte a testem, s éreztem hogy a szemeim izzanak. Kirohantam a kocsmából, s felugrottam Hell hátára. Vágtatni kezdtem valamerre és egy kietlen rétre jutottam. A hold megvilágított mindent, s leugrottam a lóról. Hell automatikusan távolabb ment én pedig a folyamatosan gyülemlő düh ellen küzdve, lihegtem. De egy hatalmas robbanásszerű erővel a mellkasom és a gerincem megfeszült. Testem lángralobbant, torkomon pedig fülsüketítő sikoly szakadt ki. A feszültség eresztésével, egyre gyöngébb lettem s végül a fáradtságtól összerogyva lihegtem mint egy kivert kutya. Hell halk mozdulatokkal jött vissza, s lefeküdt mellém. Hátam neki támasztva pihentem ki a feszültség fáradalmait. Egy idegen hang csapta meg a fülemen, s Jimin megjelent. Enyhén aggódó arccal ugrott le a lováról s letérdelt mellém.
-Jól vagy?-tette tenyerét a homlokomra, én pedig még mindig a lángok forróságát sugároztam.
-Menj innen...-suttogtam erőtlenül és próbáltam ellökni. Gyönge kezem leesett a mellkasáról, s elkapta a csuklómat. Lágy tapintása a bőrömet cirógatta.
-Nem megyek!-mondta s leült mellém.
-Biztos?-vettem elő a coltot és felé fordítottam. Felvonta a fél szemöldökét s egy kis mozdulattal félretolta.
-Biztos!-kúszott közel s átkarolta a vállamat.
-Utállak...-kuncogtam elhalóan. A testem remegni kezdett ahogy hültem ki. Hosszú perceken keresztül próbáltam magam lenyugtatni a remegéstől.
-Biztos jól vagy?-kíváncsiskodott s egyre közelebb hajolt.
-Ha megcsókolsz, elvágom a torkodat!-fenyegettem szinte az ajkának beszélve. Egy lágy mosoly terült szét az arcán, én pedig lassan lenyugodtam. A remegés elmúlt, s egyre fárattabb lettem.
-Vissza viszlek a városba.-motyogta s a derekamnál fogva felemelt Hell hátára. A lovam felállt, s ő is felült a sajátjára.-Mi a neved?
-Mit érdekel?-sandítottam rá.
-Csak úgy.-vont vállat s el akarta venni Hell kantárját.
-Ha hozzársz a kantárhoz, előre szólok, hogy tőből kitépi a karodat.-amint meghallotta eme szavakat egyből visszahúzta a kezét. Az úton vissza be nem állt a szája.
-Honnan jöttél? Van tesód? Kedvenc színed?... ect...
-Messziről. Van. Kék... ect...-soroltam unottans majdnem bealudtam a nyeregben. Kis idő múlva kalapot a fejembe húzva, mentem fel a szobámba. Nagy megylepetésemre Jimin várt fent.
-Húzzál haza!-morogtam s bedőltem az ágyra.
-Majd ha fagy!-válaszolta halkan s határozottan.
-Pukkadj meg!-sóhajtottam s elaludtam.

Moon 5.rész ~

Mint mindig most is öltük egymást Haru-val. Persze azért szeretjük egymást. Mikor a kiscsajt elvitte,úgy rendesen lefagyott az agyam. Folyamatosan a sor elején lovagló srácot figyeltem. A villám csajon bele is,de megkedveltem,pedig nagyon éhes vagyok már arra,hogy megöljek valakit,de Őt nincs szívem. Nem kezdeményezett és így inkább a fogadóhoz mentem.
-Kössz!-kaptam ki Haru kezéből a piát.
-Anyád piáját lopkodd!-vigyorgott rám.
Bent leültem egy asztalhoz és lábaimat felpakoltam az asztalra,és ittam a lopott piát. A pulthoz mentem.
- Mit adhatok? -jött oda a felszolgáló lány.
- 1 üveg wiskey-t és 1 poharat. -fordultam meg,és a táncoló embereket néztem,mikor Haru meg az a kis palimadár megjelent.
Ez most normális? Most komolyan! Táncikál ezzel a ... kis.... fúj! Nem is tudom milyen jelzőt adhatnék neki,de talán a seggfej nőcsávász idióta a megfelelő. Megforgattam a szemeimet,és visszfordultam a pulthoz,majd töltöttem magamnak wiskey-t,és a pohár tartalmát garatra engedtem.
- Már megint összefutunk? -ül le mellém a kiszemeltem.
- Mert te vagy olyan gyökér és követsz! -töltöttem magamnak még egy pohárral.
- Felvágták ám a nyelved! Tetszik! -mosolygott.
- Most a pia beszél belőled,vagy csak szimplán gyökér vagy? -húztam le a pohár tartalmát,és láttam,hogy engem bámul -Mé néző? Ne nézzé! -nevettem el magam.
- Hihetetlen vagy. Ennyi után már tuti megfektettem volna más lányt..
- Khm..én nem vagyok más,és ne hajts az ágyrta Cica,mert hidd el,nem bírnád! -simítottam végig arcán,és Haru-hoz mentem. - Na itt most vége a bálnak! -rángattam el nővéremet.
- Hé! Állítsad magadat takarékra! -emelte fel kezét,hogy megüssön.
- Előbb állok fejen,minthogy hagyjam,hogy Te itt csábítgasd ezt a gyökérkefét!
- Vond vissza! -vette elő a tőrt.
- Nem vonom vissza,és nyugodtan tedd csak meg! -néztem szúrósan a szemeibe.
- Gyűlöllek,hogy nem tudok neked ártani.
- Én csak annyit kérek,hogy vigyázz vele,mert nagyon is furcsa nekem.
- Ember,vagy nem?
- Embernek ember,de na...a kis cunciság is már ágyba akart vinni,és neked alég csak egy érintés,és elkábulsz,mint nagyapa mikor részegen nekiment a villanyoszlopnak.
- Kisbolha! Húzzá vissza a kis pasidhoz,de védezni kell ám! -ment vissza a kis pasijához Haru.
Azt hittem utánamegyek,és a fejét beleverem a parkettába,de hát nem tehettem,meg amúgy is! Az már állatkínzás lett volna. Visszamentem a pulthoz,és a srác még mindig ott ült.
- Bá? -néztem rá,és megint ittam
- Megtudhatom a neved?
- My name is dog.
- Hülye. -kuncogott.
- Tudom. Amúgy Moon vagyok. Te?
- JungKook.
- Örülök a találkozásnak! És ha megbocsájtasz,folytatom a buziskodást veled! -vigyorogtam,és ittam tovább.
- Nem tudsz magadról levakarni.
- Biztos? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Tuti. Fogadunk?
- 3 üveg bor? -néztem rá.
- 1 éjszaka és 3 üveg bor.
- 1 éjszaka? Ah..az kevés,hogy kínozzalak.-mosolyogtam rá.
- Akkor 3 éjszaka 3 üveg bor!
- Legyen 3 éjszaka 6 üveg bor és áll az alku!
- Jó legyen,de a 3 éjszakán nem alszunk! -rázta meg a kezem,és azt hittem elharapom a torkát.
- Nem alszunk? Akkor pokerezünk Kook! -kacsintotam rá,és SoYun-t kerestem de sehol sem volt. - Ha megbocsátasz,megkeresném a barátnőm.
Álltam fel,és feltettem a kalapomat a fejemre,és JungKook elkapta a karomat.
- Mehetek? -nézett szemeimbe.
Gyűlölöm ha valaki a szemeivel babonáz,de neki sikerült elcsábítania.
- Gyere. -vontam vállat,és elmentünk megkeresni SoYun-t.
Kint beszélgetett egy sráccal. Kezdjük ott,hogy most csak vagy én vagyok hülye,és óckodom ettől a cukiságtól,vagy Unnie és Unnie tényleg megőrültek,hogy itt pasizgatnak. Nem elég,hogy Haru már táncokál is,SoYun meg nevetgél ezzel a kis töketlennel.
- Hope rámozdult. Innen már nem szabadul a barátnőd!
- Mi?Miért?
- Hope nagy nőcsábász!
- Azt látom. -indultam meg feléjük,de Kook visszarántott.
- Miért nem megyünk inkább szobába? -fonta át karjait derekam körül.
- Mert kanos vagy és nincs kedvem kielégíteni senkit! -hagytam ott,és visszamentem a fogadóba.
Megint követett. Kezd az idegrendszeremre menni,és az a legbosszantóbb,hogy még be is jön a pimaszsága és a perverzsége is. Gyűlölöm az embereket legfőképpen ezt a tulajdonságukat. A pasik sosem tudnak betelni egy nővel,mg meg nem kapják ízig-vérig.
- Táncolunk? -tette JungKook kezét az enyémre.
- Mehetünk ha gonolod! -és rám rántott is magához,és táncoltunk.
Mikor lement egy szám,egy lassú dal következett. Mindenki a párja nyakába borult. Ránéztem JungKook-ra aki karját derekamra vezette,és ringatott. Megforgattam a szemeim,és karommal átfontam nyakát,és vállára hajtotam a fejem.
- Mondták már,hogy édes vagy mikor zavarba jössz? -suttogta fülembe.
- Mondták már,hogy bolond vagy? -bújtam hozzá,és végül csak elfogadtam,hogy velem van.

Haru. 4. rész~

Moon nagyon belehabarodott ebbe a gyerekbe, jobb lesz kiiktatni minél hamarabb. Lovakkal mentünk a tömeg után, akik vigadoztak s élvezték az estét. Táncoltak, énekeltek és italoztak. Egy kislány olyan öt év körüli lehet, simogatta Hellt és felmosolygott rám. Arca akár a legszebb pokolszülötte, s tisztább a lelke mint a frissen esett hó.
-Feljössz?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Haru?-értetlenkedett Moon.
-Kusshadsz!-rúgtam a csizmájába.
-Anyu szabad?-tekintett fel rá könyörgően.
-Nem probléma?-pislogott fel rám az anyja.
-Nem.-vontam vállat s felemeltem az ölembe a kicsit.
-Mi a neved?-kérdezte csilingelő hangon, számat elhúzva gondoltam végig hogy lehet-e bajom abból ha megtudja.
-Haru.-adtam meg neki amit szeretett volna, s boldog mosoly terült szét apró arcán.
-Előre megyünk Haru?-könyörgő szemeket meresztett.
-Rendben.-adtam meg magam, mire Soyun és Moon szúrós és kémlelő pillantásokat vetettek felém.-Gyiá!-indítottam meg Hellt a tömegen kívül. Lassú vágtában haladtunk előre, s csupa kíváncsi szempár méregetett minket.-Mi a neved?
-Park MinHee!-jelentette ki büszkén.
-Nos Park MinHee, a tömeg legejére szeretnél menni. Vagy csak középtájra?
-A legelejére!-énekelte. Vágtatni kezdtem rendesen és mikor odaértünk egy kisebb kört téve álltunk be vezetőnek.
-MinHee!-szólította meg lepetten egy fiú.
-Jimin!-örült a kicsi hogy látja. Mikor odapillantottam az a pokolian sexy fehéringes srác vigyorgott fel ránk.
-Kisasszony!-emelte meg a kalapját köszönésképpen. Én pedig csak némán megérintettem a kalapom.-Anyát hol hagytad prücsök?-fordult vissza a lányhoz.
-Hátul jön apával!-kuncogott halkan.
-Na visszamész anyuhoz vagy maradsz?-kérdeztem kedvtelenül.
-Maradok!-mosolygott s levette Jimin.
-Mi a neve magácskának?-kérdezte Jimin mellett Moon pasija.
-Viszlát!-dünnyögtem és egy kis kört téve visszavágtattam Soyunékhoz.
-Ne vegyétek magatokra, amúgy aranyos!-hallottam még Hee vékonyka hangját ahogy magyarázkodik a két srácnak.
-Csak nem megenyhült a nagy Woo Haru?-vigyorgott Moon, miközben az idegeimen táncolt.
-Ne akard hogy ez legyen az utolsó bulid!-fenyegettem és azon gondolkoztam lerúgom.
-Bajt hozhat, lehet őt...-ha hozzáérsz vagy egy haja szála is meggörbül én magam belezlek ki!-vettem elő az egyik tőrt, s azzal mutogattam rá.
-De!-szólalt meg a húgom.
-Kuss!-rúgtam rajta egy hatalmasat.
-Aucs!-kiabált rám.
-Ne ellenkezz! Apa rám bízott, emlékezz vissza! Azzal a feltétellel egyeztem bele hogy velem gyere, hogy bekussolsz és azt csinálod amit mondok!
-Az akkor volt!
-Hazatakarodsz ha ellenkezel!
-És ha nem megyek?!
-Fejbelőlek.-vettem elő a coltot és a fejéhez tartottam. Soyun szerintem megszokta hogy így rohadékoskodunk egymássa.
-Azt csinálom amit mondasz!-morogta az orra alatt MoonHee.
-Mit mondtál?
-AZT CSINÁLOM AMIT MONDASSZ!-kiabálta duzzogva.
-Helyes!-tettem el a pisztolyomat, s bevágtattam a városba. Kikötöttem Hellt a fogadó elé és adattam neki az ottani kisegítőfiúval enni és vizet. Vittem ki egy üveg Whiskey-t magamnak s lehuppantam a lépcsőre. Mi a frász üthetett belém? Miért voltam kedves egy emberrel? Mikor akartam én életben tartani bárkit is? Ez nem rám vall! Lehet tényleg eltunyultam hogy fél hete nem öltem meg senkit?! Na meg a bátya! Apám szakállára, annyira kívánatos!
-Kössz!-kapta ki MoonHee a kezemből a piát.
-Anyád piáját lopkodd!-vigyorogtam rá. Anyánk egy alkoholista, s mikor mi fiatalabb korunkban bulizgattunk tőle loptuk mindig. Fel sem fogta hogy mennyi piája van, csak hogy kevésbé tud berúgni. De már nem tud tőle csórni, mivel mikor torkánál elkapta a húgomat mert hogy torzszülött és meg kell ölni. Szépen széttártam a mellkasát s kitéptem azt a fonnyadt kis szívet a testéből. Mit ne mondjak élveztem. Ahogy a vér szaga terjengett, a piros folyadék gőzölögve csurgott a kocsma padlóján, s terjedt mint a kiáradt folyó. S mikor a tőr a húsába csúszott s csontnál kicsit megakadva csúszott egészen a dobogó szívecskéig. A nyál is össze futott a számban.
Észre sem vettem hogy egyedül hagytak s mellém ült Jimin és engem nézett. Kalapot arcom elé húzva vártam hogy eltűnjön.
-Jössz táncolni?-az eremben megfagyott a vér.
-Ja.-vontam vállat s elrángatott.

Moon 2.rész~

~ Futok,de mielől? Nem tudom. Valami kerget. Futok,és összeesek. Valami ág a hibás. Feltápászkodom,és futok tovább,majd egy házhoz érek,ahol a zene szól,úgy,mint még sehol máshol. A tömegben elvegyülve táncolok,és ….~

- Hogy szakadna rá a csillagos ég! –mérgelődök,mert leestem az ágyról.
- Te! Tudjam ám,kivel beszélsz! –dobantott a lábával a nővérem.
- Ööö…izéé…bocsi! –vágtam be a cicaszemeket,hátha sikerül,de nem.
A takarót visszatettem az ágyra,és lementem a vendéglőbe. Csak én voltam. Macskává változtam,és a pultra ugrottam. Ragadt a pult a sok piától,és mancsomat nyalogattam,mert gyűlölöm,ha piszkos vagyok.
- Sicc lefelé! –csapott valaki seggemre.
- Tudjam ám kit ütsz meg! –nyávogtam.
- Mi a szösz…? –lepődött meg egy srác,akinek fekete szemei ragyogtak.
- Vagyis izé…miau! –nyávogtam,és nekiálltam dörgölőzni lábához.
Megrázta a fiú a fejét,és elkezdett simogatni. Érintése puha volt,és beleremegtem. Doromboltam,és ezzel megnyugtattam az idegeit.
- Biztos este sokat ittam…-motyogott és engem felvett.
Nekiálltam kapálózni,mint egy idióta,de nem változhattam emberré,mert tuti szívbajt kapott volna. Fejével egy magasságba volt az én pici fejem,és szemeibe bámultam.
- Mintha tegnap láttam volna ezt a szempárt. –nézett macskaszemeimbe.
Szívem eszeveszettül kezdett el verni. Ha lebukom,engem SoYun és Haru kinyír. Megkarmoltam a kezét,és ezzel eldobott engem. Gyorsan az asztal alá bújtam,és fújtattam.
- Nyugi…-hátrált,és kiment.
Utána néztem,és az székre ugrottam,onnan az asztalra,ahonnan az ablakkal egy magasságba voltam és láttam,ahogy egy fehér lóra felül,és elvágtat. Ott volt vele az az inges srác is. Fejem oldalra döntöttem,és csak bámultam Őket. Az inges srác az volt az,akit Haru stílőrt.
- Na mizu van húgica? –jött le a lépcsőn Haru.
- Semmi. –változtam emberré,és az asztalon ültem.
- Mi ez a pofavágás? –nézett rám azzal a mindent tudó fejével.
- Semmi… -mondtam egyhangúan,és a fogadó elé mentem.
A fogadó előtt volt egy kis pad. Arra letettem a seggem,és a szememre húztam a kalapom,és a tőrrel játszottam a kezembe.
- Mi a bajod? –ült le mellém a nővérem.
- Semmi…-fordultam el tőle.
- Miért hazudsz? Na köhögd ki szépen! –csapott combomra.
- Az a fiú jár a fejembe! Pedig én gyűlölöm az embereket! –érthetetlenkedtem.
- Nézd Moon…az érzelmek furcsa dolgokra képesek! Majd lesz valakit,de az majd később. Még fiatal vagy!
- 16 neked fiatal? –vontam fel egyik szemöldököm.
- Igen. Még kis porba fingó vagy,tehát ráérsz még pasizni! –veregette meg a vállam Unnie,és kijött SoYun.
- Hé csajok! –mind a ketten felkaptuk fejünket Haru-val – Este lesz valami város vígadalom.
- Akkor én alszok! –kezdtem el horkolni.
- Mormota! –csapott a fejemre SoYun.
- Hé! –ugrott fel a hangom 2 oktávval.
- Muszáj volt! –ült ki gonosz mosoly az arcán.
- Elmenjünk? –nézett bambán Haru.
- Picit vegyüljünk el,és majd után gyilkolhatunk! –mosolygott gonoszan SoYun.
- Támogatom az ötletet,de nem kéne picit megkínozni valakit? –csillantak fel szemeim.
- Te kis morbid! –kuncogott Haru.
- Hát de na…olyan jó mikor az ember szemébe a könyörgés ott csillog,és beeteted,hogy életben hagyod,de mégsem! –folyt a nyálam a szám szélén és SoYun csak a fejét csóválta.
- Bolond vagy Te lány! –grimaszolt,és felült a lovára.
- Hová mész? –töröltem le számat a két szó között.
- Picit körülnézni. –válaszolta félvállról.
- Mehetek? –néztem rá.
- Gyere! –mosolyodott el.
- Te maradsz? –néztem vissza Haru-ra.
- Dehogy! –emelte fel hangját Haru,és a lován termett.
Elvágtattunk a városból,de estére visszamegyünk a kis mulatságra,meg amúgy is. Hangos kis város,épp ideje elhallgattatni. A lovainkat egy nagy fa mellett kikötöttük,és mi picit pihentünk. Én a hason fekve a fűvel szórakoztam,míg SoYun csak olvasott valami könyvet. Haru meg csak a részeg hapik által elhagyott üres üvegeket tette fel egy kidőlt fa törzsére és azokat lődözte le.
- Még egyszer el mered sütni azt a nyamvadt pisztolyt,én esküszöm,hogy a seggedbe dugom! –mérgelődött SoYun,és Haru eltette a fegyvert.
- Unnie! –fordultam hátamra

,és egy pitypangot szorongattam.
- Már megint mibajod? –térdelt le Haru.
- Semmi,csak kérdezni akarok valamit,de ha nem hát nem! –változtam kismadárrá és SoYun vállára ültem.
- Néha azért illene megölelned is! –kuncogott SoYun.
- De… -esett ba Unnie arca,és megforgatta a szemeit,majd leült SoYun mellé. – Na mondd! –nézett rám Haru.
Átrepültem az Ő felhúzott térdeire,és SoYun letette a könyvet.
- Azt akartam kérdezni,hogy tudod,hogy szeretlek? –csipogtam picit a végére.
- Tudom te bolond! –fogott meg,és pici tollaimat simogatta. – Én is szeretlek! Bár néha megöltelek volna,mikor ezervoltos beszólásaidat benyomod,de szeretlek! –mosolygott,és SoYun csak fejét csóválta.
Emberré változtam,és adtam egy puszit Haru arcára,majd a domb tetéjre ültem.
- Mennek a bocik! –mutogattam az apró kis foltokra.
- Hé! Az ott nem a tegnapi kiszemelted? –állt mellém SoYun,és Haru-ra mosolygott.
- Na ne! Ez követ,vagy mi? –esett le Haru álla.
- Lehet csak a szíve vezérli! –néztem fel Haru-ra mire fejbevágott – Fulladj meg! –öltöttem ki rá nyelvem,és behúztam a fejem,mert tudtam,hogy megint meg fog ütni.
- Az meg ott a Tied! –mutatott a fehér lovas fiúra.
- Álmodban! Előbb tekerem ki a nyakát! –vigyorogtam,és SoYun leült mellém,és a fűt tépkedte.
- Néha jó lenne picit beszívni nem? –fordultam Yun felé.
- Te tényleg gyagyás vagy! –Haru erre csak helyeslően bólogatott,és visszaindultunk a városba.
Mire visszaértünk a nap épp akkor ment le. Utolsó sugaraival még narancsra festette az égboltot. Mi a város szélén megálltunk,és csatlakoztunk a tömeghez. Minden férfi kezében egy korsó sör volt,vagy épp egy üveg pálinka. A nők és kislányok szoknyába táncoltak és az idős öregemberek,csak nézték a felvonulást. Mi lóháton követtük őket,mikor a szemem sarkából észrevettem Őt…


 

Haru 1.Rész~

Az idő olyan este nyolc körül járhat, a csillagok már feljöttek az égre és felettünk tündökölnek.

-Mikor érünk már oda?-visította MoonHee, én pedig azt hittem lerúgom a lóról.

-Nem sok és ott vagyunk.-vigyorgott Soyun.

-Juhéé!-pattogott szegény Galaxy-n. Mi mindent kell elviselni a húgomtól, régebben gondoltam rá hogy mikor alszik fejbe lövöm, de mivel apánknak megígértem hogy vigyázok rá, nem tettem meg. Na meg Soyun is védi a kis bolhát.

-Látszanak a fények.-mondtam unottan hogy végre befogja.

-Lassan kezdődhet a móka!-terült szét Yun arcán egy gonosz vigyor.

-Végreee!-rikkantott Moon.

-Na itt kitombolhatod magad.-húztam apró mosolyra ajkamat-Na gyiá!-kezdtem el vágtatni. Hell teljes erejét beleadva rohant a város felé. A szélén zene hangja hallatszott így lassú ügetésben álltam meg egy fogadó lépcsői előtt. Az idősek ablakaikat bezárták, s elrejtőztek az idegenek elől. Kikötöttük a lovakat s szemembe húztam a kalapot. Berúgtuk az ajtót mire síri csend lett, a zene elhalt vele együtt a beszélgetések is. Mindenki minket bámult, s szám apró gonosz mosolyra húzódott. Hátra pillantottam a lányokra, ők is fülig érő vigyorral az ajkukon pillantottak körbe. Lassan lépkedve mentünk egy üres asztalhoz s leültünk, ahogy megmozdultunk az emberek újra nyüzsgésben törtek ki. Feldobáltam a lábaimat az asztalra és csettintettem az egyik felszolgálólánynak, s odasietett hozzánk.

-Egy üveg Whiskey-t és három poharat.

-Az egyik pohárba jeget és citromot, a másikba csak jeget.-egészítette ki a mondókámat Soyun.

-Má-máris hozom.-hajolgatott előttünk a felszolgáló és elsietett. A kocsma tömve volt részegekkel akik vigadtak és dalolásztak miközben szajhákat ölelgettek. Gyorsan visszatért hozzánk a felszolgálólány s letette elénk az üveget a poharakkal együtt. A húgom töltött nekem és a kezembe adta, lassan belekortyolva fürkésztem az emberek arcát, hátha van itt valaki kedvemre való. A pultnál megakadt a szemem egy igen helyes fiún, aki nevetgélt és iszogatott a barátaival.

-Van valami?-kérdezte Yun kíváncsian és MoonHee-t figyelte ahogy pattog.

-A pultnál.-morogtam és kiittam a pohár tartalmát és töltöttem magamnak még egyet.

-Nem rossz.-kuncogott a húgom mellettem miközben az egyik fiút vizslatta végig.

-Ne az első este élvezzünk ki mindent!-sóhajtottam meglöktem a húgom vállát.

-Igaz.-kortyolt bele Yun is a poharába, miközben a lányokat és férfiakat nézte.

-A fehér ingest lefoglalom későbbre.-vigyorogtam.

-Pont azt?-lökte le a fejéről a kalapot Soyun s megborzolta a haját.

-Egy éjszakára megteszi.-morogtam mint egy kutya.

-Azt hiszem én fáradok.-nyomott egy ásítást MoonHee.

-Ha nekem kell cipelnelek már most elfelejtheted!-húztam le a szeszt- Itt hagylak és azt csinálnak veled amit akarnak!

-Genyó vagy.-sóhajtott Yun.

-Genyó, de őszinte!-emeltem fel a mutatóujjamat.

-Jogos.-bólintott a démonvadász-Fogadós! Három szobát!

-Máris!-rohangált fel alá a pult mögött és csak kapkodta a fejét. Levett a szegről három szobakulcsot és odahozta.-Összesen 10 arany lesz. -makogta. Oldalra pillantottam a többiekre akik már halálra unták magukat, s Moon majdnem be is aludt.

-Nesze.-dobtam elé 15 aranyat mire szemei kitágultak, én pedig ellöktem magam az asztaltól.-Ébresztő.-rúgtam a húgom székébe mire felriadt.

-Pusztulj meg!-vágott duzzogó képet. Elvettem a 13-as szoba kulcsát és felmentem. A szoba kicsi, az ágy elég nagy, az ablak pont a három lóra néz, s alatta egy fémkád. Semmi függöny?

-Romhalmaz.-morogtam. Az ágynemű szétnyűtt és dohos, pókok mászkálnak mindenütt és teleszövik a szoba minden sarkát. Ledobtam magam az ágyra és az arcomba húztam a kalapot. Halk kopogás után benyitott valaki én pedig pisztolyt rántva emeltem fel a kalapot a fejemről. A felszolgálólány volt és üvegesen csillogó szemei, s ijedt arca teljesen elfehéredett.

-Bocsánat.-esedezett és lerakott egy törölközőt a mellettem lévő székre és kirohant. Visszatettem a pisztolytáskámba a coltot és megint behunytam a pilláimat. Egy mély lélegzet után a gondolataimban elveszve merültem félálomba, ott pedig végig az a fehér inges srác motoszkált az agyam legeldugottabb részében.

Előszó ~

A horizonton megy le a nap, a város lakói hangosan vigadnak és élvezik az estét. De a messziségben volt három vándor. Lovaik feketék mint az éjben, ők pedig gyönyörűek mint egy gyémánt. Gyönyörűek de ne tévesszen meg a külső, belül romlottak mint a penészes kenyér és veszélyesek akár egy skorpió. A város fényeit megpillantva ördögi mosollyal az ajkukon néznek össze. Sátáni kacaj hagyja el torkukat s vágtatni kezdenek a vigadó tömeg felé. Talán most jön el az amitől az idősek oly régóta rettegtek?