Moon 8.rész~

Mikor elszakadtunk egymástól JungKook-al a pulthoz mentem és követett.
- Én állom! -mondta határozottan.
- Persze!
- Tényleg?
- Elvágom a torkod! A felét én fizetem! -tettem le a pultra a pénzt,és ittam.
Elég rendesen megbódította a fejünket a pia,de nem zavartattuk magunkat. Feltántorogtunk a szobába,de hogy hogyan,azt nem tudom,de sikerült. A lépcső igaz,nagy kihívásnak minősült,de megmásztuk a Mount Everest-t,sikeresen,és a szobába úgy támolyogtunk be. Egymás lábait kerülgettük,nehogy elessünk,s Ő bedőlt az ágyba,én pedig rá. Csak pihentem mellkasán,s hallottam szívének egyenletlen verését. Pár perc elteltével lecsukódtak a szemeim,és elaludtam...

Reggel arra keltem,hogy a Nap kiégeti a retinám,de még látok. Felemelkedtem JungKook mellkasáról és égtelen fejfájás vette át rajtam az uralmat. Letámolyogtam a lépcsőn,és senki nincs lent a pultnál. Nyújtózkodtam,és kimentem Galaxy-hoz. Megsimogattam,majd megetettem,s visszamentem a fogadóba.
- Mi járatban? -jött oda egy srác.
- Bukottakkal minek beszéljek? -ültem le a székre,s feldobtam a lábaim.
- SoYun...-mondta ki annak a lánynak a nevét,akiért ölni tudok.
- Ha bántani mered kinyírlak,és feldarabollak! -húztam fejemre a kalapom.
- Akkor viszont segítesz nekem! -ült fel az asztalra.
- Miben kéne?-engedtem ki a macska karmaim,és levettem a kalapom,majd a hajamba túrtam.
- SoYun szívét el akarom nyerni! -mondta hót komolysággal az arcán,és én jót röhögtem rajta.
- Hát ez jó poén volt! -kuncogtam még mindig.
- Komolyan mondtam. -nézett rám.
- De miért segítenék? Csak jó okot mondj! -játszottam a karmaimmal.
- Nem bántom a nővéred!
Erre felpattantam,és azonnal nyakának ugrottam. Erősen szorítottam a kezemmel,és szemeivel gonosz tekintet vetett rám. Tudja jól,hogy a nővéremért ölök,és ha bántani meri,én kicsinálom.
- Akkor ezt annak vehetem,hogy segítesz?
- Egy feltétellel!
- És mi az? -nézett rám.
- Sem SoYun-hoz sem Haru-hoz nem nyúlsz,mert én megöllek!
- Nem félek tőled! -mosolygott,és kígyóvá változtam.
- Bisztosz? -tágult ki pupillám és odakaptam nyakához,de eldobott magától.
- Az alakváltók,mind gonoszak! -lihegett,mert nagyon félt. Csodálom,hogy be nem szart.
- Nyem igaz! -lefegyeltem a tejet,macskaként.
- De igen. Akkor segítesz SoYun szívét elnyerni?
- Meglátom! -nyalogattam tappancsomat.
- Kérlek! -nézett rám nagy cicaszemekkel.
- Majd,meglátom! -nyalogattam a tappancsaimat,és a fülemet is.
Aranyos pici cica vagyok,és rám ilyenkor nem lehet haragudni. A Bukott csak nézett engem,és elmerült a gondolataiban.
- Nos! -ugrottam le a pultról miután szép tiszta lettem. - SoYun nehéz csaj,így lassan fogod elnyerni a szívét. -változtam farkassá.
- Miért váltogatod az alakod? Nem vagy elég nagy állat?
- Nem! -trombitáltam fülébe elefántként.
- Bocsi,de szükségem van a hallásomra.
- Tudom. -változtam pávává,és előkelően jártam körbe a Bukott angyalt.
- Mi az első lépés? -nézett rám.
- Az,hogy veszel neki egy misztikus könyvet! -változtam emberré.
- Miért?
- Akarod,hogy segítsek?
- Igen.
- Akkor csak én kérdezek,te kussolsz!
- Oké.
- Nos,ha lehet legyen valami kalandos,és egyben rejtelymes! -adtam neki infókat.
- Ennyi?
- Egyenlőre igen,majd ha lesz valami,még szólok. -mentem fel a szobámba,és JungKook ébredezett.
- Jó reggelt! -pislogott rám.
- Jó reggel hétalvó!
- Mennyi az idő?
- Csak 8 óra,pihenj! -döntöttem vissza az ágyra,és fölé másztam.
- Hm...remélem sose mászol le rólam. -simított végig hátamon.
- Azt ki kell érdemelni. -martam gyengéden nyakába.
- Ki fogom,csak idő kell! -mosolygott.
A mai napot vele töltöttem volna,ha Haru-nak ki nem pattanik az agyából az isteni szikra,hogy raboljuk ki a szomszéd falu bankját. Azt hittem lelövöm Haru-t,de SoYun elvette a fegyverem. Egész nap a terven agyaltam,és lerajzolgattam,mit hogyan kellene.
- Hogy állsz? -jött be a szobámba Haru.
- Közöd? -fel sem néztem rá.
- Lerúgjalak?
- Felőlem! -vontam vállat.
- Nem pofázol vissza,értve vagyok?
- Nem.
- Gyagyás bolhafészek.
- Az apád farka az!
- Kinyílt a szád. Majd valamivel bedugjuk!
- Kook jó lesz. -mondtam,és a tervet sikeresen megcsináltam.
- Te bolond vagy.
- Tudom. -sóhajottam.
- Hat rád egy ember érzelme?
- Ezek szerint... -húztam a szám.
- Na mizu? -jött be SoYun is.
- Ez bazdmeg szerelmes! -mutatott rám a nővérem.
- Szerelmes neked a szomszéd néni térde kalácsa az! -puffogtam.
- Heh! Így nem értek semmit! -dobbantott SoYun.
- Nos az van,hogy Moon-ra hat egy ember érzelme! -emelte fel büszkén a fejét Haru.
- És? Baj,hogy érzek? -néztem rá és fejbecsaptam.
- Nem,nem baj,de a saját fajtádból kéne! -oktatott ki SoYun.
- ÉN VAGYOK AZ UTOLSÓ ALAKVÁLTÓ! -akadtam ki.
- És? Megharapsz valakit,és már lesz egy párod! -mosolygott Haru.
- De nem harapom meg JungKook-t. Nem lenne szívem. -hajtottam le a fejem.
Unnie-éknak odaadtam a tervrajzot,és én kimentem a fogadóból. Galaxy-val kimentünk a rétre. Leültem a fűre,és Galaxy a fejével löködött. Adtam neki kockacukrot,és elfeküdtem. A füvet tépkedtem,majd a pilláim lecsukódtak,és bealudtam a semmi közepén egyedül a természet lágy ölében.

Haru: 7. rész~

Mikor MoonHee elrángatott Jimin mellől azt hittem felrobbanok olyan ideg kapott el. Tőrömet elővéve elképzeltem hogy ágyéktól gigáig felvágom. De a szeme villanása eszembejuttatta hogy szeretem a kishúgomat. Vissza mentem Jiminhez és a tőrt eltettem.
-Na én mentem!-morogtam s elmentem mellette. A düh remegtetni kezdte a testem, s éreztem hogy a szemeim izzanak. Kirohantam a kocsmából, s felugrottam Hell hátára. Vágtatni kezdtem valamerre és egy kietlen rétre jutottam. A hold megvilágított mindent, s leugrottam a lóról. Hell automatikusan távolabb ment én pedig a folyamatosan gyülemlő düh ellen küzdve, lihegtem. De egy hatalmas robbanásszerű erővel a mellkasom és a gerincem megfeszült. Testem lángralobbant, torkomon pedig fülsüketítő sikoly szakadt ki. A feszültség eresztésével, egyre gyöngébb lettem s végül a fáradtságtól összerogyva lihegtem mint egy kivert kutya. Hell halk mozdulatokkal jött vissza, s lefeküdt mellém. Hátam neki támasztva pihentem ki a feszültség fáradalmait. Egy idegen hang csapta meg a fülemen, s Jimin megjelent. Enyhén aggódó arccal ugrott le a lováról s letérdelt mellém.
-Jól vagy?-tette tenyerét a homlokomra, én pedig még mindig a lángok forróságát sugároztam.
-Menj innen...-suttogtam erőtlenül és próbáltam ellökni. Gyönge kezem leesett a mellkasáról, s elkapta a csuklómat. Lágy tapintása a bőrömet cirógatta.
-Nem megyek!-mondta s leült mellém.
-Biztos?-vettem elő a coltot és felé fordítottam. Felvonta a fél szemöldökét s egy kis mozdulattal félretolta.
-Biztos!-kúszott közel s átkarolta a vállamat.
-Utállak...-kuncogtam elhalóan. A testem remegni kezdett ahogy hültem ki. Hosszú perceken keresztül próbáltam magam lenyugtatni a remegéstől.
-Biztos jól vagy?-kíváncsiskodott s egyre közelebb hajolt.
-Ha megcsókolsz, elvágom a torkodat!-fenyegettem szinte az ajkának beszélve. Egy lágy mosoly terült szét az arcán, én pedig lassan lenyugodtam. A remegés elmúlt, s egyre fárattabb lettem.
-Vissza viszlek a városba.-motyogta s a derekamnál fogva felemelt Hell hátára. A lovam felállt, s ő is felült a sajátjára.-Mi a neved?
-Mit érdekel?-sandítottam rá.
-Csak úgy.-vont vállat s el akarta venni Hell kantárját.
-Ha hozzársz a kantárhoz, előre szólok, hogy tőből kitépi a karodat.-amint meghallotta eme szavakat egyből visszahúzta a kezét. Az úton vissza be nem állt a szája.
-Honnan jöttél? Van tesód? Kedvenc színed?... ect...
-Messziről. Van. Kék... ect...-soroltam unottans majdnem bealudtam a nyeregben. Kis idő múlva kalapot a fejembe húzva, mentem fel a szobámba. Nagy megylepetésemre Jimin várt fent.
-Húzzál haza!-morogtam s bedőltem az ágyra.
-Majd ha fagy!-válaszolta halkan s határozottan.
-Pukkadj meg!-sóhajtottam s elaludtam.