Haru: 7. rész~

Mikor MoonHee elrángatott Jimin mellől azt hittem felrobbanok olyan ideg kapott el. Tőrömet elővéve elképzeltem hogy ágyéktól gigáig felvágom. De a szeme villanása eszembejuttatta hogy szeretem a kishúgomat. Vissza mentem Jiminhez és a tőrt eltettem.
-Na én mentem!-morogtam s elmentem mellette. A düh remegtetni kezdte a testem, s éreztem hogy a szemeim izzanak. Kirohantam a kocsmából, s felugrottam Hell hátára. Vágtatni kezdtem valamerre és egy kietlen rétre jutottam. A hold megvilágított mindent, s leugrottam a lóról. Hell automatikusan távolabb ment én pedig a folyamatosan gyülemlő düh ellen küzdve, lihegtem. De egy hatalmas robbanásszerű erővel a mellkasom és a gerincem megfeszült. Testem lángralobbant, torkomon pedig fülsüketítő sikoly szakadt ki. A feszültség eresztésével, egyre gyöngébb lettem s végül a fáradtságtól összerogyva lihegtem mint egy kivert kutya. Hell halk mozdulatokkal jött vissza, s lefeküdt mellém. Hátam neki támasztva pihentem ki a feszültség fáradalmait. Egy idegen hang csapta meg a fülemen, s Jimin megjelent. Enyhén aggódó arccal ugrott le a lováról s letérdelt mellém.
-Jól vagy?-tette tenyerét a homlokomra, én pedig még mindig a lángok forróságát sugároztam.
-Menj innen...-suttogtam erőtlenül és próbáltam ellökni. Gyönge kezem leesett a mellkasáról, s elkapta a csuklómat. Lágy tapintása a bőrömet cirógatta.
-Nem megyek!-mondta s leült mellém.
-Biztos?-vettem elő a coltot és felé fordítottam. Felvonta a fél szemöldökét s egy kis mozdulattal félretolta.
-Biztos!-kúszott közel s átkarolta a vállamat.
-Utállak...-kuncogtam elhalóan. A testem remegni kezdett ahogy hültem ki. Hosszú perceken keresztül próbáltam magam lenyugtatni a remegéstől.
-Biztos jól vagy?-kíváncsiskodott s egyre közelebb hajolt.
-Ha megcsókolsz, elvágom a torkodat!-fenyegettem szinte az ajkának beszélve. Egy lágy mosoly terült szét az arcán, én pedig lassan lenyugodtam. A remegés elmúlt, s egyre fárattabb lettem.
-Vissza viszlek a városba.-motyogta s a derekamnál fogva felemelt Hell hátára. A lovam felállt, s ő is felült a sajátjára.-Mi a neved?
-Mit érdekel?-sandítottam rá.
-Csak úgy.-vont vállat s el akarta venni Hell kantárját.
-Ha hozzársz a kantárhoz, előre szólok, hogy tőből kitépi a karodat.-amint meghallotta eme szavakat egyből visszahúzta a kezét. Az úton vissza be nem állt a szája.
-Honnan jöttél? Van tesód? Kedvenc színed?... ect...
-Messziről. Van. Kék... ect...-soroltam unottans majdnem bealudtam a nyeregben. Kis idő múlva kalapot a fejembe húzva, mentem fel a szobámba. Nagy megylepetésemre Jimin várt fent.
-Húzzál haza!-morogtam s bedőltem az ágyra.
-Majd ha fagy!-válaszolta halkan s határozottan.
-Pukkadj meg!-sóhajtottam s elaludtam.